Blog

Városnézés – 1. séta

Első séta
Fő tér
Nagytemplom
Plébániasor
Botka-ház
Griff Szálló
Zichy-ház
Kenessey-Szondy ház
Esterházy-kastély

Fő tér – Élő webcamera

A tágas barokk tér közepén magasodik a Szent István vértanú tiszteletére emelt plébániatemplom monumentális épülete. Hossza 42 m, szélessége 22 m, a tornyok magassága 72 méter. A pápaiak által „Nagytemplom”-nak nevezett plébániatemplom annak a középkori templomnak a helyén épült, melyet 1397-től említenek különböző oklevelek. Régi metszetekből és Pongrácz Gáspár plébános 1773-as leírásából arra lehet következtetni, hogy a régi templom méretei a maihoz hasonlóan jelentősek voltak.

Az új templomot gróf Esterházy Károly egri püspök építtette 1774-1786 között. A templomot Fellner Jakab (1722-1780) építész tervezte, majd Fellner betegeskedése miatt 1777-től Grossmann József (1747-1785) vette át az építkezés irányítását.

Az első szakaszban, 1774-ben a templom főfalait emelték fel, 1775-ben a tetőzetet készítették el, 1776-ban a monumentális tornyokat építették, melyek a vatikáni barokk építészet jellegzetes formái. Ugyanebben az évben megkezdődött a kőfaragványok szállítása és beemelése. A lépcsők, ablakszárnykövek a pápai Franz Winkelmayer nevéhez köthetők; az épület faragott tagozatait, szobrait, a márványburkolatot több mester készítette: a pozsonyi Martin Rumplemayer és Johann Messerschmidt, a tatai Johann Georg Mess, a süttői Carlo Adami és Giacomo Adami, valamint a bécsi Philip Jakob Prokop.

A templom a késő barokk klasszicizáló irányzatának jellegzetes képviselője. A klasszikus szemléletet tükrözi a méltóságteljes, kiegyensúlyozott, harmonikus főhomlokzat, amely mentes a mozgalmas barokk díszítőelemektől.

A templombelső nyugalmat sugárzó, egységes térhatású, a hajó és a szentély egyetlen hatalmas tér, melyet pillérpárok osztanak három szakaszra. A mennyezet freskóit Franz Anton Maulbertsch (1724-1796), a barokk festészet ismert osztrák mestere készítette 1782-1783-ban. Az oltárképet, a freskók tematikáját, sorrendjét és elhelyezését Esterházy püspök határozta meg ragaszkodva saját elképzeléseihez.

Kilépve a templomból az északi oldalon a plébániasort találjuk, műemlék vagy műemlék jellegű mindegyik épület. A kései barokk kor ízlése és mértéke szerint épült legtöbbjük, visszafogott díszítéssel és bolthajtásos kapuval. A plébánia külön figyelmet érdemel: kosáríves kapuja, copf ablakrácsai a Nagytemplommal való formai-szellemi összetartozását is mutatják.

A plébánia melletti keskeny utcába, a Ruszek közbe belépve, a mintegy 90 lépésnyi árkád vonja magára tekintetünket. Lábasház az épület neve, melyet a hosszanti és harántívekkel ritmusosan tagolt folyosó tesz egységes megjelenésűvé. Árkádja alatt kőkeretes ajtókat, ablakokat találunk, mögöttük kereskedők, iparosok üzleteivel, műhelyeivel.

A Lábasház Fő tér felöli oldalán áll a XVIII. század végi Botka-ház, melyet füzérei, rozettái, sarokerkélye és udvarának kovácsoltvas munkái a tér egyik ékességévé emelnek.

A tér keleti sarkához érve, lépjünk be a Fő utca 2. számú ház öreg kapuján. Maga a kapu is érdemel egy pillantást, a boltívekkel megépített kapualj még inkább; a ház félhomályos lépcsőfordulójában Jacopo Sansovino Bacchus-szobrának másolata látható. Az eredeti szobor márványból készült és a firenzei Museo Nazionale féltett kincse. Ebben a házban működött 1839-től a helyi kaszinó, mely a Nemzeti Casino után elsőként alakult.

A Fő tér és a Fő utca sarkán álló épület nevét az Esterházy-család címerében szereplő madárról kapta. A Griff szálló sokáig beszálló vendéglő volt; nagy tánctermében egykoron megyebálok és színielőadások zajlottak. Testőrtiszt korában itt járta a táncot Kisfaludy Sándor költő-író későbbi hitvesével, Szegedy Rózával, és itt lobbant szerelemre egy színésznő iránt, majd ábrándult ki pár nap múltán és írta meg „Szín és való” című versét 1842-ben egy pápai diák, Petőfi Sándor. A helyreállított épület ismét szállóvendégeket fogad, a hajdani tánctermében pedig tükrök sokszorozzák a mulatók társaságát.

A tér Kossuth Lajos utcai torkolatánál Pápa talán legkülönösebb házához érünk, széles kosáríves boltíve, mint átjárókapu vezet a belváros további részébe.

A 21. szám alatti Zichy-ház a tér talán legharmonikusabb épülete. Manzardtetőjének sarkain fémbuzogányok, kapuján sasfejes kilincs és szép zárcímer, bolthajtásos kapualjában copf stílusú ajtórács, emeleti szobáiban pedig számos és felettébb szép mennyezeti stukkódombormű az ékessége. Zárt, függőfolyosós udvara említésre méltó.

Nem kevésbé érdekes az építtetői után elkeresztelt Kenessey-Szondy ház (1739), amint ez a kőkeretes barokk kapu zárkövéről leolvasható. Az épület utcai, jobb sarkánál csigavonalas kerékvető követ találunk. Abban az időben védte a ház szögletének épségét, amikor még lovas szekerek és hintók kerekeitől és tengelyvégeitől kellett félteni.

Az Esterházy-kastély az egykori vár alapjainak felhasználásával épült fel. Az 1740-es évektől a kor egyik nagy építésze, Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdték kastéllyá átépíteni a várat. Pilgram rokokóba hajló barokk tervezetét a kastély múzeumi részének úgynevezett Nádor-termében függő pannó ábrázolja. Az épület – az alapként felhasznált várfalak elhelyezkedése miatt – kissé szabálytalan „U” alakjával északról lezárja a Fő teret. A két szárny manzardtetős sarokrizalitokkal végződik, és az egész épületet a mértéktartóan alkalmazott díszek teszik változatos megjelenésűvé. Az építkezés már az 1710-es években megindult, a szükségtelen falakat elbontották, a várárkokat betemették, de igazán csak az 1730-as években vett komoly lendületet a munka, amikor a gróf megbízta Franz Anton Pilgramot, a kor kiváló, neves osztrák építészét a kastély terveinek megalkotásával. Pilgram a vár falaihoz igazította terveit, a saját korában divatos, zárt négyszög alaprajzú kastélyt tervezett, amelynek homlokzata a város felé néz. A kastély belső tereit a korabeli luxus minden kényelmével felszerelték. Gazdagon aranyozott lambériák, gyönyörű freskók, a Mildorfer által készített kápolna, olasz stílusú kandalló és rokokó kályhák mellett fontos szerepet kapott a család méltóságának hangsúlyozása. Az egykori Ebédlő palotát díszteremmé alakították át, melynek falait négy nagy látkép díszítette, amelyek a család ifjabb fraknói, grófi, más néven pápai ágának négy nagy birtokközpontját: Pápát, Szencet, Tallóst és Devecsert ábrázolták. A kastélyban ekkor rendezték be a keleti torony emeletén a biliárd szobában a család történetét bemutató ősgalériát, az ekkor még 24 festményből álló Esterházy arcképcsarnokot. Esterházy Ferenc gróf tárnokmester 1754-es halálával a kastély építésének lendülete alábbhagyott, a negyedik szárny építését leállították. Az új birtokos Esterházy Károly figyelmét inkább egyházi építkezésekre fordította. Országszerte több mint 100 templom építése fűződik a nevéhez, így a pápai Fő téren álló nagytemplomé is. Károly püspök a kastélyt és a várost keletről szegélyező tavat lecsapoltatta, helyén egy csodás angolparkot alakított ki. A püspök 1799-es halálával a kastély jelentősége csökkent a család életében, mivel a birtokok központja Tatára került. A kastélyban további építkezések nem indultak, csupán a negyedik, befejezetlen szárnyat bontották le 1830 körül, így kialakult a nyitott U alaprajz. A kastély története a 19. század második felében ismét felívelő pályára állt. 1856-tól a szabadságharc ezredese, Esterházy Pál gróf lett a kastély ura, aki az egész épületet felújíttatta és kialakíttatta a belső terek azon elrendezését, pl. a Nádor termet és az Ősök csarnokát a Nádor-terem előtti folyosószakaszon – amit ma is meg tudunk mutatni a látogatóinknak. Legfontosabb változtatás a kastélykapu felállítása volt, ami sajnos a II. világháború során eltűnt. A kaput Párizsban vette, a szóbeszéd szerint a Tuileriák egyik, akkor leszerelt kapuja volt, amelyet 1750 körül készítettek Versailles-ban Az első világháborút követően az utolsó tulajdonos, Esterházy Tamás idején a kastély több alkalommal zár alatt volt a gróf hitelei miatt. A többmillió pengős adósságot felhalmozó Tamás gróf anyagi helyzete az 1930-as évek végén rendeződött, egyetlen gyermeke is Pápán született, viszont a kastélyt 1940-ben tűz pusztította: leégett a nyugati szárny tetőszerkezete. Ennek kijavítását követően a gróf hadikórházzá alakította át a kastélyt. A szovjet hadsereg 1945-ben foglalta el a kastélyt a bútorzat részben eltűnt, részben megsemmisült és magában az épületben is komoly károk keletkeztek. Miután a szovjetek elhagyták a kastélyt, az 1960-as évek elejétől a város szolgálta az épület. Kezdetben irodáknak, óvodának és múzeumnak, majd zeneiskolának, könyvtárnak és művelődési háznak is otthont adott. Aztán 2011 és 2015 között a kastély teljesen megújult, és a 20. század viszontagságai után 2015 tavaszától ismét régi fényében tündökölve fogadja a látogatókat.

A kastélyból kilépve két szépen faragott nagy vízköpő domborművet és négy szobrot találunk. Az udvar sarkainál két hatalmas kő oroszlán vicsorog, a kastéllyal egykorúak. Az egyik az Eszterházyak címerpajzsát, másik pálmaágat tart mancsában. A kastély előtti parkban Petőfi Sándor bronzszobra, valamint Szervátiusz Jenő Jókai Mórnak emléket állító műve található.